[Marvin/Volja beszámolója, eredetileg az ld50-re]
Elkapott a közléskényszer, úgyhogy rövid beszámoló legutóbbi Kult szessününkről: semmi égrengető esemény nem történt, mindenesetre tanulságos alulnézeti kép arról, hogy a több világot és inkarnációt megjárt beavatottak sem vesznek feltétlenül minden kanyart csuklóból, hogy ezzel a szép képpel éljek, még akkor sem, ha a lét hátrahagyottnak vélt, piti tötymörgéseiről van szó.
Hosszú és itt nem taglalt utunk végén 2 év kieséssel tértünk vissza Moszkvába 2004 októberében, miután spontán (?) módon kilökődtünk Malkuth (az emberiség felszabadításán munkálkodó renegát Arkhón) metropolisi fellegvárából. A tanulmányút után szembesültünk azzal, hogy hiába kezdő okkult tudományunk és első lépéseink a megvilágosodás felé, ha gyakorlatilag egy szál büdös göncben tartózkodunk egykori életünk helyszínén, ráadásul elég riasztó külsővel. Cserealapunk egy biciklitárolóból lenyúlt pár üveg befőtt és vodka lett, ezzel sikeresen bizniszeltem (mint Volja, egykori biztonsági konzultáns) egy kocsma előtt 1 darab öngyújtót egy arra járóval, úgyhogy még tüzet is tudtunk gyújtani Mihail (kabbalista numerológus) régi templomában a pusztulatban, hogy ne fagyjunk meg. A raklapok és éghető rongyok vészesen fogytak, pénzünk nulla, kajánk pedig annyi sem, tehát némi ingyenkonyha és a MekDönci mögötti kukázás kellett ahhoz, hogy beszerezzünk egy kicsit, továbbá megtudjuk a disztingvált közönségtől, hogy Oleg Deripaska (oligarcha, régi szponzorunk) és Putyin elnök (álruhás lictor, az előbbi főnöke) köszönik, jól vannak. Régi kontakjainkat és családunkat, már akinek volt, sejtett üldözőink miatt inkább hanyagoltuk, némi kezdő kápé beszerzéséhez meg kaput nyitottunk Mihail nagy nehezen megtisztított szentélyéből Iván, a régen húsipari szolgáltatóként működő szakember egyik volt ügyfeléhez. (A rítushoz ismerni kell a helyet.) A kapu hibátlanul megnyílt a puccos manágerkéró közepébe, a rablás sikerült, úgyhogy most elég viccesen festünk: széttetovált fejű, félig nyúzott állatok talpig Hugo Boss öltönyben, hónuk alatt plazmatévével, útban a zaci felé.
Elkapott a közléskényszer, úgyhogy rövid beszámoló legutóbbi Kult szessününkről: semmi égrengető esemény nem történt, mindenesetre tanulságos alulnézeti kép arról, hogy a több világot és inkarnációt megjárt beavatottak sem vesznek feltétlenül minden kanyart csuklóból, hogy ezzel a szép képpel éljek, még akkor sem, ha a lét hátrahagyottnak vélt, piti tötymörgéseiről van szó.
Hosszú és itt nem taglalt utunk végén 2 év kieséssel tértünk vissza Moszkvába 2004 októberében, miután spontán (?) módon kilökődtünk Malkuth (az emberiség felszabadításán munkálkodó renegát Arkhón) metropolisi fellegvárából. A tanulmányút után szembesültünk azzal, hogy hiába kezdő okkult tudományunk és első lépéseink a megvilágosodás felé, ha gyakorlatilag egy szál büdös göncben tartózkodunk egykori életünk helyszínén, ráadásul elég riasztó külsővel. Cserealapunk egy biciklitárolóból lenyúlt pár üveg befőtt és vodka lett, ezzel sikeresen bizniszeltem (mint Volja, egykori biztonsági konzultáns) egy kocsma előtt 1 darab öngyújtót egy arra járóval, úgyhogy még tüzet is tudtunk gyújtani Mihail (kabbalista numerológus) régi templomában a pusztulatban, hogy ne fagyjunk meg. A raklapok és éghető rongyok vészesen fogytak, pénzünk nulla, kajánk pedig annyi sem, tehát némi ingyenkonyha és a MekDönci mögötti kukázás kellett ahhoz, hogy beszerezzünk egy kicsit, továbbá megtudjuk a disztingvált közönségtől, hogy Oleg Deripaska (oligarcha, régi szponzorunk) és Putyin elnök (álruhás lictor, az előbbi főnöke) köszönik, jól vannak. Régi kontakjainkat és családunkat, már akinek volt, sejtett üldözőink miatt inkább hanyagoltuk, némi kezdő kápé beszerzéséhez meg kaput nyitottunk Mihail nagy nehezen megtisztított szentélyéből Iván, a régen húsipari szolgáltatóként működő szakember egyik volt ügyfeléhez. (A rítushoz ismerni kell a helyet.) A kapu hibátlanul megnyílt a puccos manágerkéró közepébe, a rablás sikerült, úgyhogy most elég viccesen festünk: széttetovált fejű, félig nyúzott állatok talpig Hugo Boss öltönyben, hónuk alatt plazmatévével, útban a zaci felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése